Amennyiben az adott épület külsõ
villámvédelmi rendszerrel rendelkezik, úgy
az MSZ 274 2M:2001 szabvány megjelenését követõen
kötelezõ jelleggel eleget kell tenni a belsõ villámvédelem
követelményeinek.
Az épület villámvédelmi felfogórendszerét
érõ villámcsapás esetén ugyanis az
épületen belül káros és veszélyes
potenciálkülönbségek alakulhatnak ki. Az elektromágneses
villámimpulzus által elõidézett másodlagos
hatások ellen elszigetelés útján érdemben
nem lehet védekezi, mert túl nagy értékû
túlfeszültségek megjelenésével kellene
számolni. Ezért csak potenciálkiegyenlítést
lehet alkalmazni, ami a potenciálkülönbségek felléptét
villamos kapcsolat létesítésével akadályozza
meg.
Ennek két megoldása alkalmazott:
A potenciáljukban azonos
(villamos úton összeköthetõ) szerkezeteket egypotenciálra
hozás céljából össze kell kötni
egymással, valamint az épület földelõrendszerével.
Az eltérõ potenciálú, illetve fémesen
össze nem köthetõ szerkezetek, pontok közé
a potenciálkülönbséget behatároló
túlfeszültség-korlátozóeszközöket kell beépíteni
.
.:Villámhárítás:.
A
Zafír nevû villámfigyelõ- és mérõrendszer
mérési eredményei szerint Magyarországon a
fõld felszínét ért villámcsapások
száma évente km2-enként 2-4 között
van. 1999-ben több mint egymillió villámot regisztráltak,
ebbõl kétszázezer villámcsapás felhõföld,
nyolcszázezer pedig felhõ-felhõ közötti
kisülés volt. A veszélyzóna területével
számolva a másodlagos hatás éves szinten km2-enként
több mint hatszáz. Vagyis nem elhanyagolható veszéllyel
állunk szemben.
Mi is a villám? Az eltérõ töltésû
felhõtömegek, illetve a felhõ és a föld
között fellépõ elektromos kisülés.
A villám ívcsatorna átmérõje csupán
néhány centiméter, de az ívkisülés
fényereje egymillió darab százwattos izzólámpa
fényének felel meg. Annak ellenére, hogy ez az energia
csupán a másodperc ezred-milliomodrészéig
hat, ha a villám a védelem nélküli tetõt
találja el, anyagától függõen (fazsindely,
bitumenes zsindely, tetõlécezet stb.) a tetõ lángra
kaphat. Ha a villám a kéménybe csap, az szétrobbanhat.
Ha a házba vezetõ légvezetéket éri,
kiéghetnek, kiolvadhatnak a vezetékek, biztosítékok,
tönkremehetnek a háztartási és elektronikai
berendezések (telefonközpont, telefonok, számítógép,
tv, rádió, magnó, CD-játszó, házimozi).
A jól kiépített villámvédelem
többlépcsõs rendszer. Az elsõdleges
vagy külsõ villámvédelem az épület
tetõszerkezetének meghatározott részein a
szabványok elõírásainak megfelelõen
elhelyezett villámhárító,
amely - megkönnyítve a kisülés létrejöttét,
magán keresztül levezeti a talajba a villám energiáját
anélkül, hogy az épületben mechanikai vagy hõ
okozta károsodás, tûz, robbanás keletkezne.
Amikor villámcsapás éri a villámhárítót,
az elvezeti az áramot a földbe, a levezetett áram egy
része azonban behatol az elektromos hálózatba, és
a túlfeszültség
tönkreteheti az érzékeny elektronikai
eszközöket, rosszabb esetben elektromos zárlatot, tüzet
okozhat. Ha az épület szabadvezetékes hálózatokhoz
(oszlopokon vezetett villanyvezetékhez, telefon- vagy kábeltévé-hálózathoz)
csatlakozik, e vezetékeken keresztül a villám áramának
egy része szintén a ház elektromos hálózatába
juthat, és túlfeszültséget hozhat létre.
A túlfeszültségekkel szembeni legprimitívebb
védekezési mód mindenki által ismert.
Zivataros idõben ajánlatos az antennavezetéket kihúzni
a TV-készülékbõl, a bejövõ telefon-fõvezetéket
az alközpontból, minden készülék villásdugóját
a konnektorból, esetleg fõkapcsolóval megszakítani
a házba érkezõ elektromos betáplálóvezetéket.
Erre azonban nincs mód, hiszen nem mindig vagyunk otthon vihar
készültekor, vagy egyéb praktikus okokból nem
célszerû minden külsõ kapcsolatot megszakítani.
Ez elkerülhetõ a belsõ villámvédelem,
és a többlépcsõs túlfeszültség
védelem
kiépítésével.
A hálózatot elsõ lépcsõben az erõsáramú
csatlakozószekrényben elhelyezett szikraközökkel
védik a több száz vagy ezer voltot meghaladó
túlfeszültségektõl.
A villámcsapás másodlagos hatásaként
létrejövõ elektromágneses erõtér
által keltett indukció, valamint elektrosztatikus feltöltõdésbõl
származó túláramok energiája még
mindig nagyon nagy, ezért a második lépcsõben
a védendõ eszközök elé a hálózati
betáplálás, valamint a jelvezetõ kábelek
készülékbe csatlakozása közé elhelyezett
varisztoros túláramvédõkkel,
a harmadik zónában pedig feszültségkorlátozó
zenerdiódás, szupresszordiódás, finom
túlfeszültség-védõ biztosítókkal
védenek minden egyes érzékeny elektronikai szerkezetet.
A megbízhatóan mûködõ
túlfeszültség-védelem kialakításához
még egy kis lakásban sem elegendõ annyit megtennünk,
hogy egy szupermarketben megvásárolható, egyszerû
túláram-korlátozó adaptert a konnektorba dugunk.Érdemes szakcéghez fordulni, hogy szükséges-e
speciális védelmet terveztetni, telepíttetni, s amennyiben
igen, akkor milyet. Munkaeszközeink, pótolhatatlan adataink,
értékes szórakoztató- elektronikai berendezéseink
hathatós megóvása megkívánja ezt a
lépést, még ha igen jelentõs kiadással
is jár.